Miért tartottad fontosnak a nemzetközi akkreditáció megszerzését?  Szabó Tamara: Az akkreditáció mögött egy olyan feltételrendszer van, amely biztosítja, hogy az akkreditációt megszerzők képzett coachok, rendelkeznek tapasztalattal, és tudatában vannak a coach kompetenciáknak, amelyeket egy-egy coachingülés során képesek átültetni a gyakorlatba. Nekem fontos volt, hogy fel tudjam mutatni, megütök egy színvonalat, amelyet szakmai körökben a nemzetközi […]

Miért tartottad fontosnak a nemzetközi akkreditáció megszerzését?
 

Szabó Tamara: Az akkreditáció mögött egy olyan feltételrendszer van, amely biztosítja, hogy az akkreditációt megszerzők képzett coachok, rendelkeznek tapasztalattal, és tudatában vannak a coach kompetenciáknak, amelyeket egy-egy coachingülés során képesek átültetni a gyakorlatba. Nekem fontos volt, hogy fel tudjam mutatni, megütök egy színvonalat, amelyet szakmai körökben a nemzetközi porondon is ismernek és elismernek. Mindemellett, a folyamatos tanulás számomra fontos érték. Az akkreditáció megszerzése is egy tanulási folyamat. A mentorral közös gyakorlások, a mentor útmutatása, a vizsgáztató visszajelzései mind-mind segítettek abban, hogy coachként fejlődjek.
 

Schaffer Beáta: Gazdasági igazgatóból vagyis a vezetés irányából jövő, karrierváltó coachként fontos volt a számomra, hogy a legfontosabb mérföldköveken megméressem magam, új pályámon is fejlődjek és bizonyíthassak. Coaching készségeket korábbi munkahelyem változásmenedzsereként belső képzésen is tanultam, később pedig a Magyar Coaching-Pszichológiai Egyesület vezetői coach képzését végeztem el. A nemzetközi akkreditációmat tulajdonképp a képzésem elismerésének is tekintem. Számomra a feladat a korábbi, vezetői hozzáállásomhoz képest az volt, hogy megtanuljam a távolságtartást, ne akarjak döntést hozni és állást foglalni az ügyfeleim helyett; vagyis hogy ne vegyem át a felmerülő dilemmákban a döntés felelősségét tőlük, hogy ne akarjam “jobban tudni” a dolgokat. Különösen fontos szempont ez a fiatal, tehetséges vezetők fejlesztésénél, akikkel küldetésem szerint coachként foglalkozom, hiszen nekik az üzlet, multicéges tapasztalataim miatt tulajdonképpen egyfajta mentorálást nyújtok. Különösen érzékeny, hogy ez tiszteletteljes, együttműködő, és ne alá-fölé rendelt módon folyjon – ehhez pedig nagyszerű és hatékony eszköz a coaching, ezért is volt fontos a számomra az ICF kompetenciák “vérré válása az ereimben”.
 

Milyen tapasztalataid voltak az akkreditációs folyamattal és a vizsgával kapcsolatban?
 

Szabó Tamara: Bevallom, a folyamatot rendkívül hosszadalmasnak éreztem. Az én esetemben a felkészítő kurzus, és a vizsgaeredmény visszaigazolása között egy év telt el. Ugyanakkor, ha az ember belegondol jobban, valahol érthető, hogy ennyi időt ölel fel a procedúra, hiszen szükség van a leadott anyagok felülvizsgálatára, a mentorral közös gyakorlásokra, a vizsga kiértékelésére. A mentorom nagyon segítőkész volt, sokat gyakoroltunk együtt, nagyon jó tükröt tartott nekem, ami nem csak a vizsgára segített felkészülni, hanem a mindennapi munkámban is nagyon hasznosnak bizonyult.  A vizsgával kapcsolatban a legkellemetlenebb rész a technikai nehézség volt. Először a konferenciavonal valamiért nem kapcsolt össze a vizsgáztatóval, és ez a hosszú várakozási időszak után bevallom, eléggé frusztrált. Aztán kaptam újabb időpontot, és másodszorra már minden jól működött. Magát a vizsgát szakmailag nagyon hasznosnak találtam. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy coacholhatok egy olyan embert, akit az ICF komoly szaktekintélynek tart, és felkér vizsgáztatásra. A vizsga maga egy valós, a vizsgáztató számára aktuális témát ölelt fel, annyira belemerültem, hogy rövid időn belül meg is feledkeztem arról, hogy én most vizsgázom tulajdonképpen.  A coachingülés lezártát követően pedig olyan visszajelzéseket kaptam, amelyekből tényleg sokat lehet meríteni. A vizsgáztató rámutatott arra, hogy melyik kompetenciát hogyan sikerült demonstrálni (hisz ez alapján adják meg a minősítést), másrészt kiemelte mindazt, ami felkeltette a figyelmét, tetszett neki, előrébb vitte őt a dilemma megoldásában.
 

Schaffer Beáta: AZ IFC egy hatalmas szervezet, ennek minden előnyével és hátrányával. Számomra nem a 100 óra coaching tapasztalat megszerzése és nem is a képzési dokumentációm lefordítása volt a legnehezebb. Lelkiekben és pénzügyileg is fel kell készülni egy elhúzódó, hosszadalmas, drága és akár egyoldalú folyamatra – az én esetemben egy hirtelen jött vizsgamódszer változtatással is tarkítva volt mindez, mert épp most történt a korábbi skype-os élő vizsgamódról a felvett coaching ülés hanganyagának értékelésére váltás. Minden határidőt napra betartottam, a coaching ülésről megkövetelt MP3 felvételt  egy héten belül megszerveztem, felvettem és kiküldtem. Január 26-án kezdtem a felkészítést, április 26-án kiküldtem a mentorok ajánlólevelét és az összes mellékletet, (pl. a képzésem részletes, angol nyelvű programleírását is) és így ezzel együtt is október 23-án kaptam meg az értesítőt. Ez összességében 40 hét a “fogantatástól a szülésig”, akárcsak a gyermekvállalásnál!
 

Hogyan mutatod be potenciális ügyfeleidnek az ACC minősítést? Milyen visszajelzéseket kaptál ezzel kapcsolatban?
 

Szabó Tamara: Mivel még elég friss az ACC-m, erre még nem sok alkalmam volt, egy pár hónap múlva biztos megalapozottabb választ tudnék adni. Akikkel beszélgettem eddig erről,  nekik kiemeltem az akkreditáció nemzetközi jellegét, az akkreditáció mögött rejlő feltételrendszert, illetve azt, hogy szerintem egyfajta minőségi garanciát jelent, ha valaki megfelel a nemzetközi mércének. A visszajelzések mindeddig arra korlátozódtak, hogy nyugtázták a kapott információt, és gratuláltak a minősítés megszerzéséhez.
 

Schaffer Beáta: Eléggé szisztematikusan készültem erre: A HVG HR Plusz különszámában a tehetséges fiatal vezetők fejlesztésére fókuszáló cégem, az ARS ENERGICA egy fél oldalas hirdetést kötött le – ebbe a lapzárta utáni percekben még sikerült becsempésznünk a nevem feltüntetése mellé az ACC minősítést [:-)] Az igazán nagy dobás pedig az “IFJÚ TITÁNOK” című könyvem megjelentetése az ezredforduló vezetőinek coachingjáról. Az anyag eddig nyomdakészen várt a pillanatra, amikor szerzőként  Schäffer Beáta ACC jelenhet már meg. Most végre indulhat a nyomtatás!
 

Mit javasolsz coach társaidnak az akkreditáció témakörében?
 

Szabó Tamara: Mindenképpen megéri belefektetni az időt, az energiát és a pénzt az akkreditációba! Fontos a jó mentorválasztás, és hogy komolyan vegye az ember ezeket a felkészüléséket a mentorral. És végül pedig, ha megvan az akkreditáció, akkor legyenek erre nagyon büszkék, és ne felejtsék el megünnepelni!
 

Schaffer Beáta: Odaadás, türelem, tanulás! – ezek nélkülözhetetlenek, ha végig szeretné valaki csinálni!