Henri hivogatóan lengeti a karját arra utalva, hogy csatlakozzak az asztaltársasághoz, és költsük el együtt a büféebédet. Jobb kezemben a paellaval és némi salátával megrakott tányért egyensúlyozom, bal kezemben pedig egy pohár hűs roséval igyekszem átküzdeni magam sok tucat éhes coach sorfalán. Végre sikerül odaérnem az asztalhoz, lepakolok, helyetfoglalok és bemutatkozom az asztalnál ülőknek. Hegedűs Dórának, az ICF Magyar Tagozata elnökének – aki láthatóan felszabadultan és remek hangulatban társalog az asztalnál ülőkkel –csak intek, hiszen ismerjük egymást.

Balkéz felől ül Henri Belgiumból, a flamand országrészből, de francia anyanyelvvel, mellette Jean-Marie szintén Belgiumból, de az ő anyanyelve flamand. Mindketten sokéves tanácsadói múlttal és nemzetközi corporate háttérrel bírnak. Aktívan dolgoznak coachként és tanácsadóként is párhuzamosan. Jean-Marie arról mesél, hogy 52 évesen ismét tanul,  ezúttal a neuro science területe vonzotta őt annyira, hogy bele is mélyedjen.
 

Tovább menve, tőlem jobbra egy fiatalember Bogotából (Kolumbia) érkezett: Miguel, aki egy kolumbiai KKV-nak dolgozik telekom területen, mint üzletfejlesztő. Régóta foglalkoztatja a coaching, több könyvet is olvasott már e témában, de most, hogy a madridi egyetemen egy nyári mesterkurzuson vesz részt, gondolta első kézből akar benyomást szerezni a coachingról és talán a coachokról is. Online keresett rá és találta meg az ICF Európai Coaching Konferenciáját, hát gondolta regisztál és rész is vesz rajta.
 

Miguel mellől  Harald nyújtja kezét. Vele már korábban találkoztam, amikor egy ICF díjazott  projektet mutattak be (www.coachfederation.org/includes/docs/2010-Prism-Award.doc). Harald a TINE (http://www.jarlsberg.com/page?id=2987) norvég cégben dolgozik, egyike a tucat coachnak, akiknek közreműködésével több mint 400 vezetőt képeztek ki arra, hogy aktívan alkalmazzák a coaching technikákat saját vezetésükben. Később további 350 tanácsadó munkatársukat is bevonták a programba, majd a sikeren felbuzdulva, a vezetés minden alkalmazottnak  elérhetővé tette a coachingot. A TINE régen egy több mint 18.000 norvég tehenészetnek és tejfeldolgozó gazdaságnak a tulajdonában álló termelőszövetkezet volt, ma már egy globális cég.
 

Az ICF 2011-es Prizma Díját azzal az indoklással nyújtotta át, hogy a TINE kiemelkedően elkötelezett abban, hogy kitűzött céljainak  elérésében a coachingot mint vezetési stratégiát  alkalmazza.  Zárójelben jegyzem meg, hogy a TINE 12 coach-át utaztatta ki Madridba és finanszírozta az ICF Európai Konferencián való résztvételüket.
 

A büféebéd hamar eltelt a jó hangulatú beszélgetések közepette.  Kisvártatva  sietősen távoztunk, mert igyekezniünk kellett, hogy jó helyünk legyen a kezdődő workshopon. Akkor még nem is gondoltam, hogy az egész konferencia egyik legmaradandóbb élményét élem majd át Lisa Bloom jóvoltából. Lisa-ról már suttogták, hogy a tavalyi római konferencia  egyik nagy kedvence volt a ”Történetmesélés a coachingban” című műhelymunkájával. A teremben fürtökben lógtak az emberek. Hatalmas élmény volt, nemcsak azért, mert Lisa sugárzó egyéniség és óriási erővel jöttek át a történetek, hanem azért is, mert elgondolkodtató és gyakorlati volt mindaz, amit és ahogy mondott.

A 3 napos konferenciát egy színpadon folyó kerekasztal beszélgetés zárta, és ekkor következett a döbbenet.
 

A közönség soraiból, közvetlen mögöttem egy angol hölgy megkérdezte miért csak férfiak voltak előadók a konferencián, és ha már legalább workshopokat vezethettek nők is, ők miért nem ülnek a színpadon a záróbeszélgetés résztvevőiként?
 

A másodperc töredéke sem kellett hozzá, hogy a mintegy félezer ember hangos ováció és taps kíséretében követelje a hölgyek színpadra vonulását. Meglepetés, döbbenettel vegyes felismerés, cseppnyi logisztikai káosz, valamint a hölgyek leültetése után folytatódott a beszélgetés többek között arról, hogy milyen fontos az, hogy mi, coachok legyünk a változások elkötelezett ügynökei.
 

Felemelő érzés volt, ahogyan a felismerés egy pillanat alatt cselekvéssé alakult,  és a változás elkerülhetetlen és megmásíthatatlan lett. Az energia, ami a termet  betöltötte, leírhatatlan – szinte látható volt, ahogyan szikrázott a levegő. Meghatározó pillanattá vált, tudom, hogy nem múló emléket szereztem. Igazi áttörés volt az ott,  abban a madridi előadóteremben.
 

Az jutott eszembe (na jó, nem először), hogy erre az áttörésre van szükségünk már régóta. Ne értsetek félre, nem a coaching társadalomra gondolok, hanem mindannyiunkra, akik ezen a csodás bolygón élünk a 21-ik században.  Azt mondom, itt az idő, hogy segítsük a nők hangsúlyosabb szerepvállalását a gazdaságban, a politikában.
 

Ott, akkor Madridban valaki fel merte emelni a hangját, kimerte mondani, hogy “Hééé emberek, meztelen a király”.
 

Mi is történt? Csak annyi, hogy valaki vette a bátorságot magának és kimondta az igazságot. Ennyi, se több, se kevesebb nem történt. De ennyi pont elég volt az azonnali változáshoz. Micsoda hatalmas erő. És ez mindannyiunkban megvan. Azokban a tízezrekben is, akik ugyanebben az időben odakinn, Madrid utcáin azért tüntettek, hogy egy élhetőbb világot tudhassanak magukénak.
 

Most már elmondhatom nektek nyugodtan, hogy én miért mentem az ICF Európai Coaching Konferenciára. Azért hogy inspirációt nyerjek, erőt merítsek arra, hogy  még hatékonyabban,  erőteljesebben képviselhessem a változásokat, hogy még eredményesebben segíthessem elő azt ügyfeleimnél is, és körülöttem mindenütt másutt.
 

Sikerrel jártam Madridban 2011 júniusában. Szakmai és emberi inspirációt gyűjtöttem a batyumba. Márpedig nagy kincs ez, hiszen coachként ez a legtöbb, amit ügyfeleinkkel megoszthatunk . De hallottam a 21-ik századi coachingról, új tendenciákról, tanultam sokat. Remek emberekkel  találkoztam, akik közül többeket invitáltam Magyarországra is, hogy osszák meg a tudásukat, tapasztalatukat a Magyar Tagozat tagjaival is. Biztos vagyok benne, hogy többükkel ti is hamarosan találkozhattok majd személyesen, és részesei lehettek az érzésnek, amiben nekem részem volt.
 

Ti is merítkezhettek a tudásból, az inspiratív légkörből. Tanulhattok a ma élő és működő, világszínvonalon is kiemelkedő coachoktól, saját élményként élhettek át  új coaching technikákat.
 

Egy valamire való ICF konferenciához a remek hangulat is elengedhetetlen, amit a spanyol házigazdák többek között flamenco táncbemutatóval és az azt követő  fergeteges bulival teremtettek meg.
 

Mindezek után a beszámolóm legvégére egy jó hírrel is szolgálhatok mindannyiotoknak.  Ti is átélhetitek mindezt, saját magatok, saját bőrötökön tapasztalhatjátok meg mindezt. Ugyanis 2012. október 3-6. között Londonban kerül megrendezésre az ICF, nem európai , hanem világ konferenciája.
 

Már most írd be a naptáradba, és legyél te is részese a világ legnagyobb és legprofibb coaching  találkozójának jövőre Londonban. Képviseljük együtt, minél többen Magyarországot és a hazai coaching közösséget.
 

Budapest, 2011. június 30.