„Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.”

Ezt a bölcsességet Ady írta. Rajta kívül számtalan gondolkodó adott iránymutatást – több-kevesebb sikerrel ahhoz, hogy miként kell élni. Etikusan. Most, hogy mindannyian meghosszabbítottuk ICF tagságunkat, ennek részeként ismét jelezni kellett, hogy elolvastuk, és elfogadjuk az ICF etikai normáit. Olyan normákat, amelyeket amúgy természetesnek tarthat az ember, ezért is természetes, hogy elfogadjuk.
 

Csakhogy az élet gyakran hoz elő sajátságos helyzeteket, olyanokat, amikor nem könnyű vegytisztán kimutatni, hol vannak az etikus magatartás határai, mi számít még annak, és mi nem az. Előfordulhatnak dilemmák, bizonytalanságok. Ilyenkor nem árt, ha van kivel konzultálni. A dolog természeténél fogva – természetesen – kellő diszkrécióval, de mégis lényegre törően. Sokat segíthetnek a dilemmák feloldásánál az esettanulmányok, amelyeken el lehet gondolkodni. Végig lehet vinni akár többféle nézőpontból is, mi a helyes, etikus lépés.
 

Ezért hasznos lehet egy olyan rovat indítása, amelyben – aki akar – megírhatja dilemmáját, s a közös bölcsesség segíthet megtalálni a legjobb, legetikusabb megoldást. Hogy „megbánás nélkül lehessen gondolni a múltra.”
 

Peredi Ágnes, az ICF Magyar Tagozat etikai bizottságának tagja