Mindenféle általánosító mondattól kiráz a hideg. Azoktól különösen, amilyen a címben is olvasható. Ami azzal kezdődik: a mai ezek, meg azok. Mégis belekényszerítem magam ebbe a skatulyába. Azért, hogy végiggondoljam, tényleg, milyen is egy mai tizenéves.

Nehéz és bátor vállalkozás ez. Mégis azért merem megtenni, mert hosszú évek óta foglalkozom kamaszokkal. Így, ha nem is egy pszichológiai tankönyv fejezetét írom meg, mégis összeszedem azokat a tapasztalatokat, amiket átéltem a fiatalokkal kapcsolatban. Lesz benne jó is, rossz is. És persze, lehet velem vitatkozni! Tegyék!

 

 

1. Ne kelljen sokat tennem a sikerekért


Ha tetszik, ha nem, a tizenéves korosztály egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy kevés befektetett munka ellenére biztos és eredményes sikert várnak. Ne kelljen sokat tanulni az iskolában, ne kelljen sokat segíteni otthon, de a dolgozat legyen ötös, a felvételi sikerüljön és legyen finom vacsora is este. Iszonyatosan veszélyes terep ez. Ugyanis kevés olyan szituáció adódik az életben, amikor készen kap az ember valamit. Bátorkodom azt hinni, hogy a tartalmatlannak és üresnek kommunikált celebélet megkonstruálása mögött is kemény munka van. :-) És hogy mi ennek az általános befektetési válságnak a háttere? Az egyik a társadalomban jelentkező általános értékválság. Ami azt sugallja a fiatalok számára, hogy nem kell értéket képviselni, és nem kell komolyabb munkát végezni ahhoz, hogy valaki sikeres, és főleg, gazdag legyen. A másik pedig, lássuk be, ahogy neveljük a gyermekeinket. Azt gondoljuk, akkor vagyunk igazán jó szülők, ha a gyermekeink igényeit várakoztatás nélkül, azonnal kielégítjük. Ha egy kisgyerek minden vágya azonnal teljesül, ne várjuk azt, hogy nagyobb korában nem ugyanezt szeretné. De sajnos az állásinterjúra csak ő tud elmenni.
 

2. Mindenki tartsa maximális tiszteletben az egómat


Nárcisztikus világban élünk. Ahol a közösség minden egyes tagjának tombol az egója: én vagyok a legfontosabb. Ez a jelenség szorosan összefügg az előző pontban emlegetett neveltetési stílussal. Ha a kisgyerek kérését [legyen az bármi] azonnal és feltétel nélkül teljesítjük, egész egyszerűen nem fogja megtanulni, hol vannak a saját énjének a határai. Az én, határok nélkül pedig azt jelenti: az ego szemszögéből vizsgálom az egész világot. Gyenge a felettes én, gyenge a kontroll és annak a képessége, hogy kívülről, mások által szemléljem magamat.
 

3. Ami szép, az egyben jó is


Klasszikus: a holdudvar hatás. Ha valaki szép, feltételezzük, hogy jó is. Ebben nincs is semmi különös, ezt fajunk evolúciós fejlődésével hordozzuk magunkban. Hiszen, aki szép, az feltételezhetően egészséges is, vele érdemes kezdeni. De! Valóban így van ez a társas értékek esetében is? És ami még fontosabb. Aktuális világunk értékrendjében a szépség hangsúlya szinte elsődlegessé vált. A fogyasztói kultúra marketingje, ha akarjuk, ha nem, zúdítja ránk a szépségről megalkotott ideálvilágot. Így, ha egy fiatal felnéz Facebook-ra, rápillant az Instaja-ra, biztos vagyok benne, hogy tökéletes alakú lányokkal és izmos pasikkal fog találkozni. És lássuk be: kevés olyan ember van, aki megfelel ennek a képnek. Ezzel pedig a fiatalok önértékelése veszélybe kerül: kétségbeesetten fogják hajszolni [fejben biztosan] azt a képet, ami ömlik rájuk a virtuális világból. De erről külön könyvet lehetne írni!

De nemcsak az önbizalomra lesz ez komoly hatással. Amikor a hozzám érkező gyerekek arról kezdenek el beszélni, hogy nem szeretik őket, mert kicsit csúnyábbak, vagy arról mesélnek, hogy utálják az osztálytársukat, mert kövér, akkor azt a szó legszorosabb értelmében gondolják. Vagyis nem arról van szó, amit az egyszeri szakember [vagyis én] az elején gondolt, hogy valamilyen esemény vagy viselkedés alapján elkezd egy közösség piszkálni valakit, aki ebben az esetben éppen véletlenül kövér is, hanem az illető személyiségének negatívuma egészen egyszerűen a túlsúlya. Érdekes, nem? És a szépség iránti évezredek óta bennünk élő vágyat jól felismerték a kozmetikumok, a táplálékkiegészítők meg a konditermek. Nincs is ezzel baj, de csak ésszel!
 

4. A Facebook-on és az Instán töltött szabadidő létszükséglet


Be kell vallanom, ezt az elején én sem értettem. Azért nem, mert magam is intenzíven használom közösségi mediumokat. De az az Y-generációs pasi vagyok, aki le tudom tenni az okos telefont a kezemből, ha valami valós élmény ér, és kibírom hosszabb-rövidebb ideig Facebook nélkül is. De rá kellett jönnöm, én még pont az a generáció vagyok, aki csak használja ezeket.

A tipikus Z-generációs gyerekek esetében a virtuális világ már az identitásuk része. Ezt adatok is alátámasztják! Ott konstruálódik az én. Ott jön létre a kifelé kommunikált self. Ott történik minden. Ne várjuk hát, hogy csak úgy le fogja tenni a kamasz gyermekünk a kezéből az okostelefonját csak azért, mert ezt kérjük tőle. Így azt is gondolom, kedves tanárok, engedjük meg, hogy egyszer-kétszer órán is rápillantsanak arra az applikációra. Így pár másodpercre ugyan elveszítjük a gyerek órai figyelmét, de legalább visszakapjuk a következő tízre.


5. Figyelj rám, szeress!
 

Anélkül, hogy bármit is eltúloznánk: a szeretet alapvető emberi szükséglet. Már az emberelődöket megelőző evolúciós lépések is abba az irányba mutattak, hogy a majmok társas lények. Az ember fejlődése pedig tovább erősítette ezt. Nem egy olyan esetről tudunk az emberi csoportok történetében, amikor nem az maradt életben, aki a legerősebb volt, hanem, aki együtt tudott működni.

 

És a mai gyerekek életében a figyelem és a szeretet iránti igény egyre erősebbnek látszik. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert egy kicsit keveset kapnak belőle. Igen, a rohanó élet hétköznapjaiban elfelejtjük, milyen fontos is lenne a minőségben eltöltött közös idő. És az, hogy megkérdezzük egymástól: Hogy vagy? Mi történt veled? Mit érzel? Higgyék el!

Megdöbbentő élmény az, amikor egy hozzám érkező gyermek nehezen tud mit kezdeni azzal, hogy kíváncsi vagyok rá. Nem azért, mert nem akarja elmondani, hanem azért, mert nincs hozzászokva ahhoz, hogy az ő véleménye, érzései, gondolatai is érdekesek lehetnek mások számára. És gondoljunk csak vissza arra, az egónak milyen jól esik, ha beszélhet kicsit magáról!


Nem állítom, hogy a lista teljes! De azt igen, ha ezt az öt szempontot figyelembe vesszük, kicsit könnyebben eligazodunk a fiatalok világában. És gondolkodom a következő ötön. Hogy egyre teljesebb legyen a kép.

 

[EREDETI CIKK ITT]

 

F. Takács István
viselkedéselemző | vezető coach

F. Takács István képe
F. Takács István kvalifikált coach ACC minősítéssel, diplomás viselkedéselemző [pszichológia BA] és okleveles mediátor. 15 éve tanít egyetemen és középiskolában, közben karrierépítési és pályaválasztási tanácsadóként is rendszeresen dolgozik. 2017 óta tagja az ICF-nek. [F2F] Coaching Stúdió néven saját stúdiót alapított. „Ha cégvezetők keresnek, mindig elmondom: szűz vagyok a multik világában és azt tapasztalom, hogy éppen ebben van a business-erőm: nem égtem ki az üzleti világban! Sokéves tanári tapasztalat után kidolgoztam a junior coaching módszerét: ennek célja az Y- és a Z-generációs fiatalok karriercélú motiválása és munkaerőpiaci fejlesztése. Az a szakmám, hogy az embereket elvigyem oda, ahol lenni szeretnének. És elérjék azt, amit akarnak. Nem szólok bele az ügyfél életébe, hanem fejlesztem és átalakítom azt.”