Pszichológusok kimutatták: a közösségi médiával töltött idő növelheti a depressziót és a magányt. A Facebook, a Snapchat és az Instagram használatát vizsgálták, a tanulmányt a Journal of Social and Clinical Psychology közölte. Az eredményeket mi is elemezzük, az F2F BLOGON!

Facebook, Snapchat, Instagram


A Pennsylvaniai Egyetem 143 egyetemi hallgató körében végzett kísérletet. A résztvevőknek ki kellett tölteniük egy kérdőívet a hangulatukról, aztán két csoportra osztották őket, véletlenszerűen. Az első csoport a szokásos módon használhatta a közösségi oldalakat, a másiknak csak napi 10-10 percet volt szabad felmennie a Facebookra, a Snapchatre és az Instagramra.

A következő három hétben képernyőfotókat kellett készíteniük, hogy kiderüljön: mivel töltik az idejüket. A kutatók azt nézték, milyen mértékű volt a magány, a depresszió és a félelem attól, hogy valamiből kimaradnak.

 

A kutatók megállapítják: ha az ember kevesebb időt tölt a Facebookon vagy az Instagramon, az csökkenti a depressziót és a magányt. A kutatók szerint ez nem azt jelenti, hogy a 18-22 éveseknek teljesen ki kell zárniuk a közösségi oldalakat. De azt mondják: a korlátozás hasznos lehet.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi, Z-generációval és social médiával foglalkozó szakemberek sokszor elmondjuk: az ilyen platformok böngészése közben a felhasználók összehasonlítást végeznek. Miközben egy-egy fiatal az Instagramot nézi, olyan érzése lehet, hogy mások élete sokkal menőbb vagy jobb mint az övé. 

 

Lájk = virtuális simogatás!

 

Korábban mi is írtunk arról, hogy a közösségi média hogyan torzítja a fiatalok személyiségét. F. Takács István pedig a TV2-n mesélt arról, hogy ez a gyakorlatban hogyan működik.

Érdekli? Cikk és videó: itt!


A social média használata az agyban dopamint szabít fel, ami a jutalomközpontot bombázza. Amikor a jutalomközpont dopamint kap, akkor örömérzést és boldogságot élünk át. Az internet és a social média ezt használja ki! Az ember ugyanis eredendően arra vágyik, hogy valaki szóljon hozzá vagy simogassa. A lájk tehát egy virtuális simogatás, amit az ember vár! Ez az, amit az online térben gyakran szeretnénk átélni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi viselkedéselemzők nem határozhatjuk meg, hogy mi az az optimális idő, amelyet a felhasználó a Facebookon, a Snapchaten vagy az Instagramon tölthet. És azt sem, hogyan lehetne ezeket az appokat a legjobban használni. De z amerikai kutatásokból kiderül két érdekes dolog.


Konklúzió № 1:

Mivel a social média mára már az emberek életének a része, a társadalomnak ki kell találnia, hogyan lehetne ezeket úgy használni, hogy azok a legkevesebbet ártsák a felhasználóknak.

 

Konklúzió № 2:

Csökkenteni kellene azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmat adnak az összehasonlításra. Szakértők szerint ha az ember nem azzal van elfoglalva, hogy mások tökéletes életét nézegesse, akkor több időt szentelhet azoknak a dolgoknak, amelyek hatására azt érzi: ő is elégedett az életével.


F. Takács István
viselkedéselemző | vezető coach

 

A cikk a Journal of Social and Clinical Psychology című folyóirat kutatása alapján készült. Az eredményeket az EurekAlert közölte.

 

F. Takács István képe
F. Takács István kvalifikál coach ACC minősítéssel, diplomás viselkedéselemző [pszichológia BA] és okleveles mediátor. 15 éve tanít egyetemen és középiskolában, közben karrierépítési és pályaválasztási tanácsadóként is rendszeresen dolgozik. 2017 óta tagja az ICF-nek. [F2F] Coaching Stúdió néven saját stúdiót alapított. „Ha cégvezetők keresnek, mindig elmondom: szűz vagyok a multik világában és azt tapasztalom, hogy éppen ebben van a business-erőm: nem égtem ki az üzleti világban! Sokéves tanári tapasztalat után kidolgoztam a junior coaching módszerét: ennek célja az Y- és a Z-generációs fiatalok karriercélú motiválása és munkaerőpiaci fejlesztése. Az a szakmám, hogy az embereket elvigyem oda, ahol lenni szeretnének. És elérjék azt, amit akarnak. Nem szólok bele az ügyfél életébe, hanem fejlesztem és átalakítom azt.”