Eltelt egy év, s megint itt a májusi ICF Coachkonferencia! Bevallom, amióta átléptünk 2019-be, ezt a napot vártam!

Tavaly annyit tanultam itt, olyan sok gondolattal lettem közelebb saját coachidentitásomhoz, hogy magasra tettem a mércét. Persze gondolhattam volna, hogy két olyan plenáris előadó, mint F. Várkonyi Zsuzsa és Szabó Péter MCC segítségével gyerekjáték lesz a szervezőknek megugrani. Így is történt.

Csetneki Csaba PCC, az ICF Magyar Tagozatának elnöke és Kákonyi Anett PCC Akkreditációs Igazgató köszöntötte a résztvevőket. A nap végén pedig Kákonyi Anett PCC és Horváth Tünde MCC, a tavalyi év plenáris előadója adták át az Év ICF Coacha pályázat díját (Rising Star kategóriában) Diósi Hajnalka ACC-nek. Gratulálunk hozzá!

 

Az idei konferencia témája A kompetens coach volt. Ez azt jelenti, hogy a 14 workshop/előadás mindegyike a 11 ICF coachkompetencia köré összpontosult, illetve a sokszor 12. kompetenciaként emlegetett önreflexió köré.

F. Várkonyi Zsuzsa – a nap első előadója – hihetetlen hozzáértéssel és közvetlenséggel beszélt a majdnem 200 résztvevő előtt a coachok és pszichológusok munkájának hasonlóságáról, különbségéről, a felnőtt-gyermek-szülő énállapotok és a problémák kezelésének összefüggéseiről, valamint a coachingülés során feltehető kártékony és jótékony kérdések jellemzőiről. Azt is hangsúlyozta, hogy amikor kipucoljuk az elakadást az ügyfélnél, mint egy sebet, az feloldódik, és a megoldás magától jön, az ügyfél magától kezd el a jövőről beszélni – mindenféle noszogatás nélkül. Elgondolkodtató!

 

Az első előadás után szétszéledtünk, ahogy szoktunk, s ki-ki eldönthette, hogy a három terem, három téma, három előadó közül melyiket választja. Ezt a döntést négyszer kellett meghozni a nap folyamán és nem is mindig könnyű, amikor olyan hívószavakkal szembesülünk a programban, mint a buddhizmus, az intuíció vagy éppen a bombabiztos szerződés.

 

Ami engem illet, a meglátogatott előadások során meglepetten tapasztaltam, hogy mennyi előfeltevés van egy szimpla „Mi a neved?” kérdés mögött is; azt, hogy mi a hasonlóság a síelés és a célkitűzés között (mindkettő félelmetes és nehéz „a völgy felé dőlni”); és hogy egy 15 perces coaching ülés után kész tervem van másnapra, és belevágok egy olyan projektbe, amit legalább fél éve fontolgatok és halogatok. Számomra kétségtelenül értékes időtöltés volt végigülni és végigdolgozni ezeket a workshopokat.

Szabó Péter MCC – a nap végén – elfogadó szeretettel fordult a hallgatóság felé, ami kissé fáradtan, de nagy érdeklődéssel hallgatta a mestercoach Csupán jelenlét címet viselő előadását. Nem is akármiről beszélt, hanem a szilárd talajról és saját elbizonytalanodásáról. Azt kérdezte – többek között –, hogy mit tapasztaltunk ma, ami a kezdete egy egyedi és értékes fejlődésnek, amiért életünk végéig hálásak leszünk. Nagy szavak, nehéz kérdés. De hiszem, hogy mindenki annyit vett ki ebből a konferenciából, amennyit akart és azt, amit akart. Kapcsolatokat építettünk, tanultunk és közben jól éreztük magunkat. Hiszen azzal foglalkoztunk, ami mindannyiunkat összeköt és amit szívesen csinálunk. Coacholtunk.

 

 

Bodnár Barbara képe
Szerző: Bodnár Barbara
Tanítónő akartam lenni, tréner voltam, de igazán coachként találtam meg önmagam. Life és Business Coachként dolgozom és szeretném, ha a világban minél több ember érezné úgy, hogy a helyén van és tudná, hogy megtalálta a saját útját. Több, mint 5 év multinacionális környezetben eltöltött munkával és ugyanennyi anyaként eltöltött idővel a hátam mögött úgy gondolom, tudok ehhez támogatást adni. Eleanor Roosevelt azt mondta: "A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap ajándék." Ebben hiszek. Ami volt, volt, ami jön, jön. A múltból tanulhatunk, a jövőre felkészülhetünk, de cselekedni, változtatni, valamit elkezdeni, mást meg abbahagyni csak a jelenben tudunk. Én hiszek abban, hogy célok kitűzésével és azok követésével elérjük, amit szeretnénk.