Sir John Whitmore néhány évvel ezelőtti budapesti workshopján azt mondta: „Az üzleti élet annyira képes félelmet ébreszteni, mint egy tigris közelsége. Ezért a legfontosabb teendő a félelem felismerése és leküzdése, éspedig az emberek önmagukba vetett hitének megerősítésével.”

Az ICF Magyar Tagozatának őszi évadát a Peredi Ágnes ACC által vezetett Coachklubbal kezdtük meg. A workshopon kiderült, hogy a félelem leküzdéséhez, illetve ügyfeleink ebben való támogatásához szükségünk van a kompetenciák közül a bizalomra, a jelenlétre, a direkt kommunikációra, az aktív hallgatásra, a hatásos kérdezéstechnikára és a tudatosságra is. Vagyis tulajdonképpen coachként mindenünk megvan, ami kellhet ahhoz, hogy a velünk szemben ülő, másik felet segíthessük. Pontosan hogyan? Például támogathatjuk abban, hogy egyáltalán felismerje, hogy fél, majd abban, hogy meghozza a belső döntést: nem hagyja magát tovább ebben a helyzetben. Esetleg kibontathatjuk vele, hogy mennyire indokolt a félelme, milyen kiutakat/szövetségeseket lát, milyen akciótervet/stratégiát tudna elképzelni a védelméhez.

 

Ági beszélt a megfelelési kényszerről, meg arról is, hogy milyen tusák zajlanak bennünk, mikor a szüleinktől elsajátított értékrend összeütközésbe kerül azzal, ahogy a való világban hatékonyan tudnánk működni.

 

Elmondta azt is, hogy az agresszió mögött igen gyakran félelem húzódik meg. Erre a következtetésre jutott a főnök suttogónak (Boss Whisperer) is nevezett Laura Crawshaw, miután 400 agresszív vezetőt coacholt!

 

A Coachklub egyik legérdekesebb része nekem az a gyakorlat volt, amikor gondolnunk kellett egy olyan személyre, aki pozitív hatással volt ránk, s kicsit elemezni, hogy ő mit tett, amitől szerettük, hogyan éreztük magunkat a közelében. Rájöttem, hogy az a különleges szövetség, ami köztem és a nagymamám (megosztom veletek, hogy ő volt az én „emberem”) között van, milyen sokat segített abban, hogy – ahogy Ági magyarázta – biztonságban, különlegesnek és magabiztosnak érezzem magam. Ha valaki ránk figyel, egyenlőnek tekint, bízik bennünk és törődik velünk, azzal nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kevesebbet féljünk. S hogy ennek mi a következménye? Nagyobb önbizalom!

 

S rögtön ehhez kapcsolódik a másik, számomra meglepő gondolat: ahogy naponta fogat mosunk, úgy kell lemosni magunkról a napi érzelmi szennyeződést is, ami ugyanúgy rakódik az ember lelkére, mint a piszok a bőrére. Hogy lehet ezt megtenni? Fel kell ismerni a sérelmeket, mérlegelni az okait és az esetleges teendőket, s megerősíteni magunkat a saját erőnkben. Ennek következménye szintén a magabiztosság.

 

 

Köszönjük Áginak ezt a gondolatébresztő workshopot és Kákonyi Anettnek, az ICF Akkreditációs Igazgatójának, hogy élőben közvetítette az eseményt az ICF Magyar Tagozatának a Facebookon, amit a tagság ott vissza is nézhet.

 
Bodnár Barbara képe
Szerző: Bodnár Barbara
Tanítónő akartam lenni, tréner voltam, de igazán coachként találtam meg önmagam. Life és Business Coachként dolgozom és szeretném, ha a világban minél több ember érezné úgy, hogy a helyén van és tudná, hogy megtalálta a saját útját. Több, mint 5 év multinacionális környezetben eltöltött munkával és ugyanennyi anyaként eltöltött idővel a hátam mögött úgy gondolom, tudok ehhez támogatást adni. Eleanor Roosevelt azt mondta: "A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap ajándék." Ebben hiszek. Ami volt, volt, ami jön, jön. A múltból tanulhatunk, a jövőre felkészülhetünk, de cselekedni, változtatni, valamit elkezdeni, mást meg abbahagyni csak a jelenben tudunk. Én hiszek abban, hogy célok kitűzésével és azok követésével elérjük, amit szeretnénk.