Etikai blog - avagy a coaching nem csodaszer

Néhány hete közel voltam hozzá, hogy kilépjek az ICF-ből. Nem azért, mintha nem értenék egyet az elvekkel, melyek miatt annak idején beléptem, hanem mert nagyon kiábrándító volt azzal szembesülnöm, mennyire távolról indulunk bizonyos esetekben az egységes etikai elvek szerinti működéshez.

 

A nagy katyvasz

Többször megtörtént már Velem – és biztos nem én vagyok az egyetlen – hogy amint valaki meghallja, mivel foglalkozom, már jön is a válasz: „-Te is?”. Vitathatatlan, hogy egyre többen vagyunk Magyarországon, akik coachnak valljuk magunkat.  Egyre több az iskola – akkreditált és nem akkreditált, 1 napos gyorstalpalótól a 150+ órás képzésig. A legbátrabbak iskolába sem járnak, „átképzik magukat” egy-két könyv elolvasása után, végül is csak új névjegykártyák kellenek…

Vajon milyen hatással van ez a dömping a piacra/közvéleményre/leendő coacheekra? Komolyan veszik még ezt a szakmát, ha minden bokorban coach terem? Egyre több embernek lesz „saját élménye” coachee-ként ám sajnos ez nem minden esetben pozitív. Volt már olyan ügyfelem, aki azt mesélte, alfába akarta vinni a barátját a coacha, a másiktól azt hallottam, hogy a „coachom azt tanácsolta, ezt csináljam…”, a harmadik azt mesélte, tréninget kaptak coaching címén, soha többet nem kíváncsi rá, köszöni szépen…

Azt mondom, még ez is belefér, hiszen előbb-utóbb a piac szabályozza önmagát, sok munkával, szervezettséggel, jó kommunikációval ki fog derülni, mi is a coaching valójában, ki-ki el tudja dönteni, tréningre, tanácsadásra, terápiára vagy coachingra van e szüksége, sőt, a letisztult irányzatok is jól megférnek egymás mellett. Ez a munka el is indult, sokat haladt előre az elmúlt években, sok jó ember sok munkájának köszönhetően.

 

Hit

2012-ben, mikor képzést kerestem, mindezt még nem tudtam. A minőséget keresve bukkantam az ICF által akkreditált képzésre, melyen mindegyik előadótól szakmai alázatot, elkötelezettséget, az etikai normák maximális tiszteletben tartását „tanultunk”, melynek hatására – a gyakorlat által megerősödve - kialakult bennem a hit a coaching erejében.

Komolyan hiszem, hogy az a jó az ügyfélnek, ha az ICF kompetenciák mentén, az Etikai Kódexet betartva dolgozunk velük. Sőt! Hosszú távon ez az egyetlen esélyünk, ha ki akarunk tűnni a „katyvaszból”, azt akarjuk, hogy megkülönböztessék az ICF-coachingot a többi irányzattól.

Ez az, amiért annak idején beléptem: szerettem volna - és szeretnék még mindig - egy olyan közösséghez tartozni, akik komolyan veszik, amit vállaltak. Igenis önként magukra húzzák a szabályokat, be is tartják azokat, mert szeretnék a legjobbat nyújtani az ügyfélnek és tudják, hogy egyedül, kontroll, igazodás és segítség nélkül ez sokkal nehezebb lenne… „Cserébe” várom, amikor eljön az az idő – és már vannak ilyen jelek J - hogy az ügyfelek kifejezetten ICF coachokat keresnek, mert tudják, hogy minőségi támogatást kapnak. Nem csodaszert, jolly jokert, tanácsot, tréninget – hanem coachingot.

 

Gyakorlat

Biztos vagyok benne, hogy a nagy többség így is dolgozik és komolyan veszi, amit belépéskor elfogadott. Nem könnyű ezt minden esetben szem előtt tartani, egyértelmű, hogy a rövid és hosszú távú érdekek közt ellentét van bizonyos esetekben - bár e nélkül is belecsúszhatunk rossz helyzetekbe. Szerencsére önmagunk fejlesztése, az önreflexió, a szupervízió segítenek annak, aki használja ezeket.  

A baj szerintem ott van, ha valaki elkezdi elválasztani az elméletet a gyakorlattól, az „ügyfél érdeke” -re hivatkozva egybemossa pld. a tréning/tanácsadás/terápia/coaching határait. Biztos vagyok abban, hogy az ügyfél érdeke nem sérülne, ha a coachingként megkezdett ülés coachingként zárulna.  

Ellenpélda, de van olyan barátom, akit nagyon szeretek és tisztelek, aki gond nélkül lépi át a rokon szakmák határait, coaching címen legkevesebbet coach-ol egy ülés alatt. Ő ebben a fajta támogatásban hisz, ezért nem is csatlakozott az ICF-hez.

Itt van a lényeg szerintem: ha csatlakoztam, mert hiszek benne és egyetértek a célokkal, elvekkel és szabályokkal, már nem csak magamnak, de a közösségnek is tartozom annyival, hogy betartom a vállalásaim.

 

A jövő évben az egyik Kompetencia Fórumon „A coach etika” áll majd a középpontban – itt biztosan fogunk tudni beszélgetni, közösen tanulni a témáról, egymástól. Keressétek az időpontot a hírlevélben - mindenkit szeretettel várunk!

 

 

Bánás Zsuzsa

Szerző: BanasZs
ICF által akkreditált képzésen tanulván meg, mi a coaching, hiszem, hogy ez az emberközpontú támogatás alkalmas arra, hogy lerövidítse és megkönnyítse az utat, ami a cél felé vezet – azon embereknek, akik felismerték, felelősek életükért és környezetükért. Sikerélmény, mert a visszajelzések azt igazolják, amit nekem is jelentett az elején: saját válaszaikat megtalálva ügyfeleimnek döntéseik születtek, változtatásokra kötelezték el magukat, jobban megértették saját magukat és környezetüket, tudatosabban lettek, így könnyebben kezelnek helyzeteket, kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak. Ráadásként olyan emberekkel dolgozhatom, akikre maximálisan fel tudok nézni, hiszen Önmagukon dolgozva tesznek céljaikért. Jelenleg készülök a PCC minősítés megszerzésére. Mediátorként jól tudom hasznosítani coach kompetenciámat és örömmel tölt el, hogy partner lehetek új alapokra helyezni kapcsolatokat, megszüntetni, csökkenteni az ellenségeskedést, fájdalmat, viszályt és az összefogás erejével megtalálni a közös megoldást.