Sokszor olvastam az ICF etikai kódexét és még arra is vetemedtem, hogy coach társaimnak is segítsek ezeket a normákat minél jobban megérteni, dilemmáikban eligazodni. Ezt egyszerűen azért teszem , mert hiszek abban, hogy egy szakmát csak a szakma közössége és önmérséklete tudja tartósan fenntartani és fejleszteni, külső szabályok aligha. Kicsit belegondoltam abba is, hogy vajon miért is olyan nehéz ezeknek a kódex pontoknak eleget tenni ?
Arra jutottam, hogy a nap végén mindig egy kérdés marad : Vajon meddig éri meg a közösség érdekeit figyelembe venni vagy -a közösség vélt vagy valós érdekeit figyelmen kívül hagyva- csak a saját érdekemben cselekedni? Én vagy mi? A kérdés feltevésem valódi és nincs kész válaszom rá, szerintem a dilemma igazi és minden coach előbb -utóbb találkozik vele. Hol szelídebben, hol szélsőségesebben botlunk olyan helyzetekbe , amikor az én nagyon markánsan van jelen és nem érezzük a közösségért való felelősséget és ritkábban, de találkozunk olyan jelenséggel is, amikor egy társunk a maga érdekét láthatóan elnyomva , önérdekét feladva cselekszik, viselkedik. A normális mégiscsak az lenne-és ennek érdekében fogalmazódik meg az Etikai Kódex sok pontja-hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt önérdekünk és a közösség érdekei között. Például milyen nehéz is pontosan, egyensúlyban eleget tenni a 15.pontnak, ha mondjuk az a lehetőség adódik, hogy a kliensen keresztül más üzleteket is kaphatok az adott cégtől vagy mástól ? Természetesnek gondolom, hogy egy sikeresen lezárt coaching folyamat után a kliensem ajánl engem egy másik feladatra. Furcsának gondolom, ha a coaching folyamat alatt a kliensemet olyan szívességre kérném, amiből nekem anyagi hasznom származik és a kapcsolatunkba behozna egy új szálat. Ugyanakkor előfordult már, hogy a kliensem a tudtom nélkül hozzásegített egy új kapcsolathoz és én azonnal a tudomására hoztam, hogy elkerüljek egy kínos helyzetet, egy függőséget. A közösségünk érdeke az lenne, hogy a coaching kapcsolat maradjon független és csak a coachingról szóljon, akkor vagyunk igazán professzionálisak és hatékonyak, ezt a szintet eltalálni nem könnyű, és nem is mindig sikerül. Példaként említhetem azt is, hogy milyen nehéz egy coaching kapcsolatból kilépni és más coachot vagy más szakembert ajánlani magunk helyett.( 23.pont) Üzletileg megértem, hogy az ember próbálkozik, hogy a szerződésének eleget tegyen, ez a természetes. Ugyanakkor a saját korlátaink felismerése, a kliens érdekének felismerése, ennek előtérbe helyezése és az ő érdekében más szakember felajánlása igazi közösségi érdek is, ettől leszünk személyesen és együtt is erősebbek. Nagyon én viselkedésnek gondolom, ha a coach végig visz egy folyamatot akkor is, ha ebben se nem kompetens, se nem ér vele eredményt és nagyon természet ellenesnek és túlzottan mi-nek gondolom a korai és indokolatlan megfutamodást is. Mégis meg kell értenünk ebben azt a nehézséget, hogy üzletet elveszíteni nem öröm senkinek és az sem könnyű, hogy az adott pillanatban nem én vagyok a legjobb megoldás. Végül vagyunk-e elég erősek, hogy a közösség által felismert én viselkedésre felhívjuk a figyelmet, tudunk-e egymásnak határokat szabni a mi érdekében? Talán erre is megérik a közösségünk. Etikai Kódex http://www.coachfederation.hu/etikai-kodex
Szerző: Sivó Imre
Vezetőkkel és vezetői teamekkel foglalkozom közel 15 éve. A munkáim általában szervezet és vezetés fejlesztési projektek részei és egyéni fejlesztések. Vezetési tanácsadóként a tanácsadói , coach és vállalatvezetői tapasztalataim számítanak leginkább. Szenvedélyem a vezetők segítése, öröm forrás, hasznos is és még én is tanulok magamról.