F. Takács Istvén karriercoaching közben
Bizonytalanok a mai fiatalok a jövőképüket illetően? Befolyásolhatja a sikeres karrierválasztást a gyengébb önismeret? Milyen képességekre van szüksége egy fiatalnak ahhoz, hogy sikeres legyen? A TanTrend ezeket kérdezte F. Takács Istvántól, az F2F Coaching Stúdió vezetőjétől.

 

[ EREDETI CIKK: www.tantrend.hu ]


– Február a felsőoktatási felvételi jelentkezési határideje. A junior coach ebben az időszakban hogyan segít a diákoknak?

– Ezt az időszakot egyesek várják, a többiek rettegnek tőle. Azoknak, akik tudják, mit akarnak az élettől, és tudják, mik szeretnének lenni, azoknak nem jelent problémát a jelentkezési határidő. De a tapasztalataim szerint ők vannak kevesebben. Junior coachként én azoknak segítek, akiknek fogalmuk sincs, hogy merre tovább. És persze a szüleiknek.

– Vannak tipikus kérdések a karriercoachingban?

– Három alapvető kérdést járunk körbe a fiatalokkal. Milyen vagy? Miben vagy jó? És milyen munkát képzelsz el magadnak? Vagyis azt járjuk körbe, hogy ezek hogyan jelennek meg a gyerek életében. Önismeret, erőforrások és pontos célok. A karriercoaching ezekre fókuszál.

– Mennyivel a jelentkezési határidő előtt kezdesz el dolgozni a fiatallal azon, hogy a kérdéseire választ kapjatok?

– Elkezdeni sosem késő. De azt szoktam mondani, hogy legalább az utolsó tanévben kezdjünk el dolgozni a válaszokon.


– Mi az az időpont, amikor már érdemes tisztázni a bizonytalanságokat?

– Nemrégen 60 gyereknek tartottam junior workshopot az egyik budai iskolában. Ott már a 10. évfolyamosokat is bevonták a pályaorientációs napokba. 10. évfolyam után ugyanis jön a választóvonal. A legtöbb iskolában ekkor kell fakultációt választaniuk a diákoknak. Egy jó faktválasztás pedig meghatározhatja a továbbtanulást.

– Milyen módszer alapján foglalkozol a fiatallal, amikor már megkeresett és a segítségedet kérte?

– Az első: az önismeret. A beszélgetések és a különböző feladatok mellett a karriercoachingban már nagyon megbízható személyiségtesztek is vannak. Én is gyakran használok ilyeneket. Tükröt tart a gyerek elé, de van olyan is, hogy kicsit pofon is vágja. Ez nem baj. Erre vagyok én ott, hogy segítsek feldolgozni a teszt eredményeit.

A második: miben vagyok jó? Csak olyan sikeres karriert tudok elképzelni, ami a gyerekek erősségeire épít. Azt általában szokta tudni minden gyerek, hogy melyik tantárgyból ötös. Da ma egy sikeres karrierhez ez kevés. És minden gyerek egy csomó mindenben tehetséges, csak ez az iskolában sokszor ki sem derül.

És a harmadik: milyen munkát képzelsz el magadnak? Ne beszéljünk mellé! Már 17-18 éves korban is fel kell tenni a kérdést: „Mennyire fontos a pénz? Sokat akarsz-e keresni?” Azt látom, ez a kérdés ennek a generációnak sokkal fontosabb, mint az előzőeknek volt!

​ [ NETES ÁLLÁSHIRDETÉS | Kulcsszó: fizetés ]​ 

– Említetted, hogy a mostani korosztálynak fontos az egzisztencia. Milyen elvárásokkal fordulnak a pályaválasztás felé? Vannak azonosítható pontok azzal kapcsolatban, hogy milyen jövőt képzelnek el maguknak a mostani felvételizők?

– Az alkalmazkodás: ez kell ma leginkább a sikeres karrierhez. A munkaerőpiac szélesebb és nagyobb, mint bármikor korábban. Sokféle lehetőség közül lehet választani, és sokkal kevesebb az egyértelmű pálya, mint korábban. Így az a fontos, hogy a fiatalok merjenek kockáztatni, legyenek bátrak, folyton képezzék magukat és merjenek váltani. Ez ma a siker kulcsa. De ebben jók is a fiatalok.


– …tehát jól alkalmazkodnak?

– Igen, és ha megnézzük a mostani felméréseket, akkor látjuk, hogy 4-5 évig maradnak egy munkahelyen, addig érzik ott jól magukat. Nagyon érdekes: ha korábban egy önéletrajzban azt látta a munkáltató, hogy valaki 10 év alatt négy-öt munkahelyet is elfogyasztott, az rögtön gyanús volt. Ezzel szemben ma már szinte elvárás, hogy egy fiatalnak is többféle munkatapasztalata legyen. Amit a HR-esek is kiemelnek: a fiatal munkavállalók flexibilisek, kreatívak és jól használják az e-eszközöket. Két dologban azonban gyengébbek: nehezen viselik a monoton, unalmas munkát, és nem tudnak alázatosak lenni. Nem a legjobb bemutatkozás egy új munkahelyen, ha húsz évesen rögtön közép- vagy felsővezetők akarunk lenni.
 

– Egyáltalán miért olyan nehéz téma a továbbtanulás?

– Mert a világ nagyon megváltozott. Vegyünk egy átlagos 17 éves fiatalt, legyen a neve Péter. Mit lát ez a srác a világból? Ha van sok ezer követőm az Insta-n, sikeres lehetek, és gazdag. Beindítok egy startup-ot, és máris hízik a bankszámlám. Gyorsan vezető pozícióba kerülök egy multinál, máris ott a siker. Pont ebben van a csapda: a lehetőségek tárháza végtelen. Ebben eligazodni nehéz, és még nehezebb dönteni. Nem véletlen az sem, hogy a fiatalok egyre nehezebben köteleződnek el, egyre később válnak önállóvá. Ezt nagyon gyakran tapasztalom a junior coaching során.


– A fiataloknak van már elképzelésük arról, hogy milyen állami szférában és milyen egy multinál dolgozni?

– Ez alapvetően két dologtól függ. Mit látott a családjában, és mennyit tudott ebben segíteni az iskola. Ezzel viszont az a baj, hogy az iskola nagyon-nagyon nehezen tud lépést tartani a rohamosan szélesedő munkaerőpiaci lehetőségekkel. És szinte képtelen átadni azokat a soft skilleket, amelyek a sikeres karrierhez nélkülözhetetlenek. Mikre gondolok itt? Együttműködés, kockázatvállalás, folyamatos tanulás, flexibilitás, jó problémamegoldó képesség, kreativitás, komplex gondolkodás, és persze a folyékony angol nyelvtudás.

 

– És akkor mégis miben tud segíteni maga az iskola?

– Az iskola tudást és ismeretet ad, ami elengedhetetlen az életben. Az iskola arra való, hogy felkészítsen a felvételi vizsgára. De ahhoz, hogy a iák eljusson a felvételiig, elvileg tudnia kell, hogy milyen karriert képzel el magának. Például: ha valaki belgyógyászként képzeli el magát 15 év múlva, ahhoz orvosdiplomát kell szereznie. Ahhoz, hogy orvosdiplomája legyen, keményen kell tolnia a biológiát. És itt a lényeg. Azt sajnos a mostani iskolarendszer nem tudja megmondani a diáknak, hogy ő maga miben lesz majd sikeres. Pedig ez a kérdés pár lépéssel korábban van, mint felvételi. Itt jön a képbe a junior coacging vagy egy-egy olyan workshop, ahol a sikeres karrierkép a téma.
 

 [ F2F JUNIOR WORKSHOP | Marczibányi téri Kodály Iskola | 2018. február ] 

– Ha már a sikert említetted: a gyerekek naponta látnak sikeresnek látszó életheléyzeteket. Ezt ontja magából a közösségi média. Mi a helyzet a példaképekkel?


– Tele vannak mintacelebekkel. A Facebook és az Instagram szerint ezeknek a sztároknak az élete könnyű és boldog. Mindenük megvan és alig kell dolgozniuk a jólétért. Ezek sajnos a legtöbbször hamis képek, amiből a gerekek azt látják, hogy egy-egy könnyen jött ötlettel vagy egy jó mondással bárki azonnal sikeres és gazdag lehet. De valóban így van ez? A való világban is ennyire boldogok ezek az emberek? Ez óriási kérdés! Szerintem a szülő, a tanár vagy a fiatal felnőtt akkor segít a gyereknek, ha elmondja, hogy ezeket a mintaképeket kritikával kell kezelni. Ha ugyanis a gyerek ezek alapján tervezi meg az életét, akkor nagy pofonokat fog kapni az élettől.

 

– Sikeres karrier, sikeres továbbtanulás. Ezek a kulcsszavak?

 

– Alkalmazkodás és önismeret. Ha ez a kettő megvan, akkor minden fontosabb kihívásra lesz válasza a fiatalnak az érettségi után.

 

[ EREDETI CIKK: www.tantrend.hu ]

F. Takács István képe
F. Takács István kvalifikál coach ACC minősítéssel, diplomás viselkedéselemző [pszichológia BA] és okleveles mediátor. 15 éve tanít egyetemen és középiskolában, közben karrierépítési és pályaválasztási tanácsadóként is rendszeresen dolgozik. 2017 óta tagja az ICF-nek. [F2F] Coaching Stúdió néven saját stúdiót alapított. „Ha cégvezetők keresnek, mindig elmondom: szűz vagyok a multik világában és azt tapasztalom, hogy éppen ebben van a business-erőm: nem égtem ki az üzleti világban! Sokéves tanári tapasztalat után kidolgoztam a junior coaching módszerét: ennek célja az Y- és a Z-generációs fiatalok karriercélú motiválása és munkaerőpiaci fejlesztése. Az a szakmám, hogy az embereket elvigyem oda, ahol lenni szeretnének. És elérjék azt, amit akarnak. Nem szólok bele az ügyfél életébe, hanem fejlesztem és átalakítom azt.”