Mit gondolnak a 15-16 évesek a munkáról? Akarnak-e továbbtanulni a középiskolások? Milyen kihívásokkal néznek szembe a cégek, ha fiatal munkavállalót alkalmaznának? Ilyen kérdésekkel bombáznak a munkaerőpiaci szakemberek. Azért is aktuális most mindez, mert 2018-ban érettségiznek az első igazi Z-generációs fiatalok. Vagyis: egyre több a Z-generációs a munkaerőpiacon.
Nemrég szakértő előadónak hívott a Vállalkozók Országos Szövetségége, egy kecskeméti gazdasági fórumra. Ahogy mondják: nagyon kevés az olyan szakember itthon, aki a Z-generációsok munkavállalási hajlandóságát vagy a karriercéljukat vizsgálja. Ebben segítettem a szakembereknek.
Olyan nagyvállalkozók is hallgatták az előadásokat, akik nap mint nap megélik: igenis van különbség egy 20 és egy 40 éves dolgozó között. És a különbség nemcsak a munkatapasztalat. Hogy őket idézzem: „bejön a fiatal állásinterjúra, rengeteg elvárása van, rögtön a ranglétra csúcsára szeretni ugrani, és persze a fizetésigénye is magas.” De a konferencia résztvevői azt is mondták, hogy még ennél is égetőbb probléma szerintük az óriási a fluktuáció a munkaerőpiacon.
A fiatal munkavállalók néhány évet eltöltenek egy adott cégnél, aztán már állnak is tovább. Na, de ez miért jelent problémát a másik oldalon? A cégek szerint azért, mert épp akkor áll tovább a munkaerő, amikor már van valamekkora rutinja és lehet rá építeni.
Mi lehet a megoldás?
Szakemberek szerint például az, hogy a cégek azon kezdenek el versenyezni, hogy melyikük a legcoolabb. Egy építőipari cég vezetője például azt mesélte, hogy náluk a munkahelyi kvadozás óriási siker és csábító tényező a huszonéves srácoknál.
Ezek a tények! És azok, hogy ezzel a munkáltatóknak gondjuk van. És persze a fiatal munkaerőnek is, akik sikerre és gyors karrierre vágynak, kihívásokat és változatos munkalehetőségeket keresnek. És nem mindig kapják meg ezeket.
Az előadásomban arra kértem a közönséget, képzeljük magunkat egy mai pályakezdő helyzetébe, és nézzük meg azt, mivel szembesülnek ezek a tizenévesek. A mondanivalóm lényege a következő volt:
[ 1. ] A munkaerőpiac sokkal szélesebb, mint két-három évtizeddel ezelőtt. Sokkal nehezebb átlátni, mint korábban.
[ 2. ] A továbbtanulással ugyanez a helyzet. Rengeteg helyen lehet sokmindent tanulni. Azt sem látják tisztán a fiatalok, hogy az egyes egyetemi szakok a gyakorlatban milyen elhelyezkedési lehetőségeket jelentenek.
[ 3. ] A fiatalok előtt számtalan alternatív útvonal van, ami sikert hozhat, vagy annak a hamis ígéretét kelti. Ma már egy jó szlogen, egy jól kitalált blöff is elég lehet a sikerhez. Legalábbis sok gyerek ezt gondolja.
[ 4. ] Az sem tiszta sokak fejében, mit is jelent a siker? Egyszerűen csak pénzt? Vagy valamilyen hosszú távon definiált karrierutat? És ebben van-e szerepe a magánéletnek?
[ 5. ] Az iskolai siker egyáltalán nem jelenti azt, hogy az életben is sikeres lesz valaki. Ráadásul az iskola nem foglalkozik azokkal a soft skillekkel, amik a sikeres munkavégzéshez a XXI. században kellenek. Így az oktatás szépen elmegy az élet mellett.
[ 6. ] És végül ott vannak a generációs gap-ek: próbálhatjuk tagadni, de egyre kevésbé beszél azonos nyelvet és világot egy huszonéves a negyvenes kollégával!
De egy valamiben maradéktalanul egyet értett mindenki: a világ változik. Így az idősebbeknek is tisztában kell lenni a fiatalabb generáció igényeivel. Ha tetszik, ha nem. Ez nem mindig könnyű. Tudom. Pedig csak 34 vagyok…
F. Takács István
viselkedéselemző | vezető coach
